Van…

Van aki úgy érzi,

hogy elhagyta az Isten…

Senkije sincs néki,

és ennek itt:-’ értelme nincsen!’…

Napjait csak szenvedésnek látja:

Nincs szerelme, sem barátja,

a Lét:- csak nyűg, s jobb volna…

Megváltást hozna  holta…

Sőt! Elémegy a halálnak:

Sínek közé…vagy hidakról ugrálnak…;

Isten jövőjükbe vetett képét

eltakarják-

Hiába ültet szívükbe békét:

maguktól Őt elzavarják….

De Ő mégsem hagyja:

( ha már a Fiát Értünk adta…):

Mindegyikünk drága Neki:

Mindegyikünket szereti!

Hiába nem akarja észrevenni,

ki „egyedül” jár kéregetni:

…- némi szépet, és jót:

A saját elvárásai szerint…:

… A sok követelőző szót

hallja Isten megint- megint…

S ha nem teljesül:

…- „Nincs is Isten…!!”-

Megtagadva, egyedül,

osztozás nélkül,

önkényeskedve az összes földi kincsen:

magának juttatni akarva mindent….- Végül

önmagát sajnálva:- kárhozatba menekül

ki maga hagyja el Istent:-  marad egyedül…!

Dr. Szluha Gyula Antal