széki Csorba István versei
Sok fa
Erdő, sok fa vesz körül,
Szívünk az Úrnak örül.
Kora reggel kávézgatva,
Énekelve, imádkozva,
Sok fa, sok szív,
A közelükbe hív.
Templom a hegytetőn, a fák mögé bújva,
Dél van a harangja, velünk ezt tudatja.
Készülget a palóc leves,
Azt sem tudom, mily ízletes?
Bámulom az erdőt, a tájat,
Szemben vagyok vele, nem fordítok hátat.
A zöld koszorú közepén, mi vagyunk,
Onnan száll messzire, az imánk, a dalunk.
Szívtisztító tábor
Tisztogatod a szívünket,
Alakítod, életünket.
Tiszta legyen, Krisztus képű,
Az, amely oly nagy értékű.
Szemünk tükrözi belsőnk,
Fényben csillog a szemünk,
Isten beszéde tisztit,
Melyre minket indít.
Egymás által épülve,
Napról-napra szépülve.
Itt az Úr a bokorban,
A jó hűvös árnyékban.
A víz, só, liszt gyurmában,
S a majomkodós kis dalban,
Két mondatos imában,
Itt van velünk, Upponyban,
Est ragyogó csillagban.
széki Csorba István
